„Két lábbal áll a földön” – a józan gondolkodás, a realitással való bátor kapcsolat szinonimája.
De mi a realitás?
A realitás feltárásához a megkülönböztetés képessége szükséges. A megkülönböztetés a jó és a rossz szétválasztásának művelete.
A kiművelt analitikus gondolkodás, a konkrét cselekvések következményeinek felelőssége, a bennünk és a másokban kiváltott érzelmek, a nagy összefüggéseket meglátó intuíciók integrációja segíti meghallani és bátran elfogadni belső lelkiismeretünk szavát.
A megkülönböztetés döntéseink eszköze, nem célja. A jóért, a mindnyájunkat felemelő jóért való bátor kiállás útja. Ez a kiállás nem valami ellen, hanem egy olyan valamiért történik, mely nagyobb nálunk, nagyobb az egyéni növekedés késztetésénél. A szívünkből fakadó tisztánlátás nem válik megfellebbezhetetlen mindentudássá, indulatokat gerjesztő koncepciós ítélkezéssé, hatalomra törekvő fanatizmussá.
Mindennek az alapja saját lelki békénk: egészséges lelki egyensúlyunk, melyért tudatosan kell megdolgoznunk. Saját benső állapotunk megismerése, előrevivő és megkötő szükségleteink felismerése segít a szabad, manipulációktól független életvitel megteremtésében. Ez a belső életvitel nem enged a könnyű, erőfeszítésektől mentes életet ígérő relativizálásnak. Felismeri az élet törvényeinek hierarchiáját és az abban felkínált döntési szabadságot.
Minden döntésünk jó, aminek révén jobb szívűekké válunk.
Lábaink oroszlánnal legyenek felövezve, szívünk tisztánlátással, bátor hűséggel. „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva.” (Lk 12,35 – 13,21)