Az élet első fele megtartásának egyre kényszerűbb igyekezetét vagy bátorságot az élet törvényeinek és belső növekedésünk nekünk szánt útjainak mély megismerését?
Egyre hosszabb az élet második fele, mely első ránézésre az elvárásokban és trendekben erősen definiált első feléhez képest kevésbé vonzó perspektívákat rejt egzisztenciális, egészségi, társadalmi értékesség és hasznosság érzésben.
Egyre elkerülhetetlenebbül találkozunk az élet ellentmondásaival:
– a teremtés és az elveszítés fájdalmával
– a megőrzés és az újrakezdés kételyével
– a keletkezés és az elmúlás szorításával.
Felszínre kerülnek elnyomott vágyaink, meg nem élt életünk tör ránk kontrollált gondolati és cselekvésbeli automatizmusaink által őrzött világunkban. Nyugtalanságunk megfoghatatlanná válik: mi is hiányzik valójában? Belső konfliktusaink kulminációs pontjához értünk, hogy élettémáinkban kell újrarendezni magunkat.
Az életközepi válság komplex, sokszínű és mindig egyedi, egyéni lefolyású folyamat, mely évekig, akár 10 évig is tarthat. Minden eddigi a terítéken van, ugyanakkor kézbe vehetjük teljessé válásunk minden lehetőségét.
A kép forrása: bildersammlung-prehn.de