A női létben az életközépi váltás erősen hat a nők önértékelésére.
Az anya-szereppel való identifikáció kizárólagossága a gyerekek elköltözésével kiüresedést, feszült kiúttalanság-érzést okozhat.
Felerősödhet a gondoskodás elveszett lehetőségének kompenzálása, régi viselkedésmódok dominánssá válása: kéretlen tanácsok, a túlgondoskodás erőltetése, a szülő-gyerek kapcsolat függőségeinek rögzítése, az anyaságban megélt bűntudat túlcselekvéssel való kompenzálása.
A termékenység elvesztésével, a külső attraktivitás gyengülésével erősen frusztrálódhat a személyiség önérték-érzése.
Korábbi veszteségélmények aktiválódhatnak a perifériára sodródás fenyegetettségével.
Ilyenkor különösen fontos, hogy személyiségünk azon aspektusait is lássuk meg, melyek bár eddig árnyékban voltak, értékesek és nagy tartalékot hordoznak fejlődésünk és teljessé válásunk javára.
A női lét első felében gyakori az érzelmi kifejeződésekre való túlságos orientáció. Akkor is, ha ezekre a teljesítményvilágban maszkulin viselkedésmódok vannak maszkként erőltetve.
A férfilét önkifejezése gyakran távolságtartóbb, nehezebben megnyíló, önmagára és környezetére gyakorolt hatására zártabban reflektáló.
A társadalmi környezet a külső attraktivitás ideálján túl a nőkkel szemben, a saját érzéseikre is támaszt elvárásokat, melyek észrevétlenül internalizálódhatnak a saját értékesség mércéjévé. Meghatározza, hogy az anyaságban, a párkacsolati létben, a családi gondoskodásban, a saját energiagazdálkodásban, az autonómia és függőség tereiben mely érzések helyénvalóak, melyeket lehet csak bűntudattal megélni.
Az életközép egyik fontos feladata és lehetősége a nőknél, hogy a szociálisan elvárt érzéseket elválasszák az autentikus érzéseiktől. A szociálisan elvárt érzések, sokszor labilisan, más érzéseket helyettesítve, elfedve fejeződnek ki.
A megtagadott részek egyre destruktívabb, bizarabb módon jelennek meg a reakcióban, viselkedésekben.
Fontos, hogy ne csak a testi változásainkra, a férfiak számára nyújtott attraktivitásunkra koncentráljunk.
A férfi lét fejlődési tere ebben az életszakaszban a direkt erő, a túlzott önérvényesítés és a kifelé törekvés megszelídítése feminin attribútumokkal: empátiával, befogadással, befelé építkezéssel, átengedéssel.
A nők számára lényeges, hogy saját maguk és a világ érzékelje jelenlétük stabil erejét és ezt ne túlérzelmesített módon, hanem az értelem és az autentikus érzések integrálásával tegyék meg.
Így történik meg mindkét nemnél az elnyomott, elfojtott minőségek felszabadítása és integrálása.
Nagy tartalékokkal rendelkezünk, az illúzióktól, az idealizáltságoktól való búcsú új lét-lehetőségeket nyit meg számunkra.
Mi az ami reális és mozgatható, megálmodható a saját életünkben?
Hogyan tudjuk életünket újraálmodni úgy, hogy saját hitelességi keretünkben haladjunk életünk értelmében?
A kép forrása: hu.wikipedia.org